...azt hiszem, senki sem kerülheti el, hogy tanúja legyen annak, ahogy a számára legfontosabb dolgok egyik pillanatról a másikra eltűnnek az életéből. És itt most nemcsak emberekre gondolok, hanem az eszményeinkre és az álmainkra is: talán bírjuk egy napig, egy hétig, vagy akár néhány évig is, de végül mégis elveszítjük a harcot, mert eleve vesztésre vagyunk ítélve.
Szar az egész...hihetetlenül magányos vagyok...egyetlen ember tartja csak bennem a lelket...nagyon jó barát...ő Zé csak úgy egyszerűen...az egész napom egy katasztrófa!
Felkeltem du-án 4 körül és azóta semmit se csináltam...egyedül vagyok...filmeket nézek amik még lejjebb húznak.
vagy zenét hallgatok ami szintén nem túl vidám...pedig a zene...ajj meghalnék nélküle!
Mióta az eszemet tudom ez az egyetlen igazi öröm az életemben...ebben nem csalódtam sose...mindig hazavár, nem kérdi hol voltam, meghallgat, velem alszik,megnyugtat...a világon a legjobb dolog a zene és az éneklés...
Sokáig énekesnő akartam lenni(amire sokak szerint nem kis esélyem lenne csak hagyom hogy mások döntsenek helyettem)...gondolkoztam vmi tehetségkutatón de már rájöttem hogy nekem ez sokkal több mint munka vagy lehetőség.
Mert én tényleg ettől vagyok boldog és elveszitené az értékét ha pénzért kéne csinálnom és ráadásul mindig lenne valaki aki megmondaná hogy mit énekeljek...
Ez nem művészet...nekem ez a művészet hogy akkor és ott és azt amit akarok és amit jónak látok...persze nagyon jó érzés amikor állok egy színpadon és látom hogy tetszik amit csinálok és örömet okoz nekik...de nem akarom egy kötelességgé tenni boldogságom egyetlen tárgyát...
Ez a megasztár dolog is...menjek mert nagyon jo stb...egy darabig én is akartam de amit ott csinálnak a sok tehetséges emberrel...mind egyéniségek voltak...ugy mentek oda hogy nekik kialakult izlésviláguk és tessék...megkapták a lemezszerződéseket és mik lettek?!Sorozatszámra gyártott popgiccsek!
Semmi bajom a stílussal csak azzal van bajom, hogy látom ahogy hagyják magukat teljesen átalakitani...képesek feladni önmagukat csak azért mert pénzt kapnak érte!
Na mind1...nem is tudom miért kezdtem most ebbe bele...
...And every song reminds me of you...és ez tényleg így van...nemcsak a Kedveshez kötök dalokat..hanem mindenkihez...nekem mindenki egy dallam egy dal....
a Kedves dalai voltak nekem:
- Bryan Adams-when you love someone
- Liquido-Narcotic
- Green day-working class hero
- Heaven Street Seven-Mikor utoljára láttalak....
- P!nk-Most girls
- 30y-Sötét van
- Amy Winehouse-Back to black
- Majka-Ítélet helyett
- Pendulum-slam
- Simple Plan-I'm just a kid
- 4 Non Blondes-What's up
- Black out-A körúton
- Király Linda&Charlie-Játszom ahogyan lélegzem
De most ez se nyugtat...łvesztem...hiába a zene....
Olyan jó lenne ha megint együtt lehetnénk...ha visszahozhatnám az első közös éjszakánkat...az első csókokat...azokat a perceket amikor szerelmet vallott...annak ellenére hogy egy nagy nőcsábász és mindenkit az ágyába rángatna én teljesen biztos vagyok benne hogy szeret/ett engem!Amiket írt és mondott az már nem lehet hazugság...ekkorát és ilyenben nem lehet már hazudni.El sem tudja képzelni senki idegen hogy mennyire szar életem van.Nem vagyok emos meg stb nem mintha bajom lenne velük mert szerintem ők is tökre megérthetők csak az embereket hülyék és nem képesek tolerálni egymást!
20évesen olyan dolgokat megéltem már amit szerintem egy 40 éves se dolgozna fel könnyen...sokszor kívánom hogy bárcsak vége lenne már ennek az egész szarságnak de aztán persze mindig megbánom.
Nem vagyok túl jóba a szüleimmel,meghalt egy nagyon kedves bnőm már 4 éve,3évig hülyét csináltam magamból egy srác miatt aki elég tisztességesen kihasznált...beteg vagyok nem kicsit...a szívem teljesen készen van,tönkre vannaka térdeim így már nem táncolhatok pedig nagyon szerettem.Lényegében egy roncs vagyok kívül belül!Pedig annyira szeretnék csak egy napig boldog lenni de úgy teljesen!
Nem várok amúgy sokat, a sok szívás miatt megtanultam értékelni az apró dolgokat is.Egy szép napfelkeltét a tengerparton,egy kedves mosolyt,szép időt...stb.
Nem akarok mindent mert tudom hogy másnak ennyi sincs!
Egyszer a Kedves mikor még "csak" barátok voltunk azt mondta nekem amikor rossz kedvem volt, hogy nézzek már szét magam körül mert hogy nagyon kevés embernek van annyi és olyan közeli barátja mint nekem és nagyon kevés ember képes úgy szeretni mitn én és kiépíteni ilyen kapcsolatokat.És akkor jöttem rá, hogy igaza van hogy nekem mindenem meg volt a boldogsághoz. de meg is dolgoztam érte keményen!Mindenem meg volt amire mások csak vágynak.Igazi barátok akik feltétel nélkül szerettek.Csak egy dolog hiányzott a szerelem...és megkaptam azt is pont a Kedvestől...és tessék.
Boldog voltam eszméletlenül 3 hónapig és most meg semmi nincs.Kicsit nagy ára volt.Elveszítettem azokat a barátokat akikért felkeltem nap mint nap és bármire képes voltam értük.Az utolsót is nekik adtam volna.
áhh...
“Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata.
A többi nem az.
A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a “valóság”, amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a “senkihez sincs közöm” életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy “Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!” - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: “Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!”
Amikor szeretjük egymást: kijózadonunk.Felébredünk.Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni.”
