3 hónapig boldog voltam.jött egy fiú.megváltoztatott mindent.barátok voltunk...►ismertem már évek óta...de soha nem gondoltam rá úgy mint egy pasira akivel łtudnám képzelni a jövőmet...aztán egyik napról a másikra kicsit közelebb kerültünk egymáshoz...én teljesen szerelmes lettem és rádöbbentett arra hogy ő az akit kerestem minden igényemet kielégíti maximálisan...ő az igazi a tökéletes és hogy semmi értelme nem volt előtte 3 évet pazarolni egy másik srácra aki soha nem érzett irántam többet barátságnál...vicces ez a bűvös hármaska...no mind1...
aztán telt az idő és ebből az egész furcsaságból nagy szerelem lett...egyik napróla másikra fellobbant a láng...hihetetlen volt számomra hogy akar tőlem bármit is!
Tévedés azért ne essék...nem egy álompasi Ő...mármint külsőre minden oké vele...csak az a baj hogy nem a szíve és nem az agya hajtja hanem a farka...sok pasira mondják de ő tényleg azután megy...mint akit csak ez éltet...mindegy én ezzel a tudattal elfogadtam őt úgy ahogy volt...de hiba volt...először "csak" megcsalt...elnéztem neki...aztán kiderült hogy még mindig a "volt"-ot szereti...de közben velem akart lenni...még ezt is elfogadtam...fájt nagyon de elfogadtam...boldog voltam mellette...nem érdekeltek ezek az "apróságok" mert teljes mértékben kárpótolni tudott...
jöhet a jogos kérdés hogy akkor miért vagyok mégis most totál kikészülve?!
hát mert mint kiderült én csak egyet hibázhattam és nem volt visszaút...ahhoz képest én miket megbocsájtottam neki...-
történt egy este hogy az egyik barátnőmmel bulizni voltunk és kicsit iszogattunk is...aztán ugyanarra a szórakozóhelyre keveredtünk ahol az én titkos kis szerelmemék buliztak(apropó:titkos-->senki se tudta hogy együtt vagyunk...nagyobb galibák lehettek volna szóval titokban talizgattunk)
tehát odakeveredtünk és a Kedves legjobb barátja kihivott beszélgetni a kocsma elé...közölte velem hogy jó lenne ha találkozgatnánk és akár több is lehetne a dologból...aztán megcsókolt...és ekkor kijött a Kedves a kocsmából és látta az egészet...a barátját elküldte a frászba rajtam meg keresztülnézett...pedig én nem akartam azt a csókot...tényleg nem...aztán eltelt egy hét és egy kedves dallal üzent...és kirakott...és én nem tehetek róla...és mégis...
Ez volt az oka annak hogy elvesztettem mindent...mert ezalatt a 3 hónap alatt csak neki éltem...elhanyagoltam a barátaim és néhányat végleg el is veszítettem...elhanyagoltam a sulit...mindent...kizártam az egész világot az életemből miatta...és most itt vagyok ülök egy széken az asztalom előtt és csak írom és írom és várom hogy valaki igazságot tegyen...
Utálom ezt ami most van...20 éves vagyok és kicsúsztak a dolgok a kezemből...a régi barátaim utálnak mert bántottam a Kedvest és az ő pártjára állnak hiszen mind fiúk...és persze én meg maradok egyedül és viselhetem büszkén hogy r*bancnak tituáltak!
Ennyit ért a több éves barátság...de az hogy a Kedves legjobb barátja csókolt meg engem az senkit nem zavar...
Álmodozó típus vagyok de ennyire még sose fájt visszacsöppenni a valóságba...egyszerűen nem tudok mit kezdeni az életemmel...olyan mintha elfelejtettem volna hogy hogy kell élni nélküle...számomra is hihetetlen mert alapjába véve elég talpraesett lány vagyok...mindig fiúk vettek körül velük lófráltam és így kicsit keményebb vagyok az átlagnál...de most...ez szertefoszlott mint akit elvágtak....sehol se vagyok....
~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~
"Láttam mindent már,
Láttam a nagy fákat,
Láttam szélben
Táncot ringó fűz-ágat,
Jó barát tőrét
Ami szív mélyébe ért,
Láttam halni olyat
Aki még nem is élt.
Láttam mi voltam én,
És tudom mi leszek.
Mit is lássak még?
Láttam már eleget..."
~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~
Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal,
És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal.
Meghalt. Oly egyszerű a magyarázata:
Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka.
~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~
"Megtehetnéd - a kedvemért -
Hogy lábujjhegyen távozol.
Halkan csukod az ajtót életemre.
Elmész szépen, és nem kukucskálsz,
Nem kell hogy lássad, mennyire fájsz"
~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~♥~
